A fodrásznál

Ma reggel egyszer csak beugrottam a fodrászomhoz. Nem akartam még menni, de "Valaki" beterelt az üzletbe. Egy nagyon elkeseredett fodrásznő fogadott, aki elsorolta mennyi baja van, mennyire nincs pénze, milyen problémái vannak a fogaival, mennyi sokba fog az neki kerülni, mennyi kiadása van a szalagavatós fiával, mi van, ha hetekre kiesik a munkából, ő egyedül van ... stb. stb. stb.

A Lélek azt hozta fel nekem, hogy nem minden problémát kell azonnal megoldanunk és nem biztos, hogy minden probléma a mienk. Ne vegyünk azonnal minden követ a vállunkra, mert nem biztos, hogy a mi sziklánk az és nem biztos, hogy nekünk állandóan a sötét jelenbe kell révednünk. Egy perc alatt megvigasztalódott és más üzemmódba került a lelke. Nem mellesleg jól levágta a hajamat időközben... Mosolyogva köszöntünk el egymástól, valami fényes és szép volt akkor velünk.

 

Más: bár tudok angolul valamelyest, közel sem olyan jól, hogy folyamatosan kommunikáljak angolul. Idén nyáron a Reménység fesztiválon szolgáltam, mint adatfeldolgozó, az egyik munkacsoportot vezettem. A vezetőség először nekünk magyarázta el a teendőket a hibalehetőségeket és a javítási módokat, majd nekünk kellett továbbadni. Az alatt a négy nap alatt annyit és olyan jól beszéltem angolul, mint azelőtt semmikor. Később már nem ment úgy az angol, akkor az ÚR megajándékozott ezzel. Köszönöm.