Bárányka Óvoda

„Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet." (Péld. 3,5-6)

Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy ezt az Igét adta nekem az óvodával kapcsolatban. 2005 márciusában kaptam először ezt a bátorítást, mikor ez az egész óvoda-ügy elindult. Azóta rengetegszer eszembe juttatta ezt a Szent Lélek, hogy nem kell aggódnom, „csak” Istenben kell bíznom. Ennek ellenére még mindig tanulom a leckét…

Fantasztikus, hogy kézzel fogható, ahogy Isten munkálkodik itt az óvodában: átéljük a gyerekekkel együtt imádságaink meghallgatását, kéréseink beteljesülését. Annyira jó megtapasztalni, ahogy az elvetett Ige-magok elkezdenek növekedni nem csak a kisgyermekek, hanem a szüleik életében is.

Isten kegyelméből megengedi látnunk, ahogy az evangélium hirdetésének nyomán széthullott családok élete helyre áll, hogy a keresők rátalálnak a helyes útra, a békességre. Csodaként éljük meg, hogy a szerda esti imakörökön egyre többen vagyunk, akik keressük az Istennel és az egymással való közösséget.

Nem értjük, hogy a mai nehéz gazdasági helyzetben hogyan lehet, hogy Isten nem hiánnyal, hanem plusszal zárja a költségvetésünket.

Álmomban sem mertem arra gondolni, hogy valaha fogok olyan munkahelyen dolgozni, ahol (először hárman, de most hatan is) teljes egységben, szeretetben tudunk egy cél érdekében dolgozni, szolgálni Istennek. Ahol együtt tudunk imádkozni minden kedden egymásért, az óvodás gyermekekért, szüleikért. Ahol ugyanazon bibliai értékrend alapján éljük a mindennapjainkat, és ahol meg lehet beszélni a felmerülő kérdéseket anélkül, hogy bárki megharagudna.

Isten hatalmát csodáljuk, miközben az óriási hegynek tűnő nehézségeinket szép sorban megoldja. Leomlanak a falak, miközben tanulhatjuk, gyakorolhatjuk a türelmet, hitet, és megtanulhatunk egyre jobban bízni a világ Teremtőjében.

Ő az, aki annyira szeret, hogy elküldte egyetlen Fiát, Jézust, hogy megbocsáthassa bölcstelenségemet, tévedéseimet, szeretetlenségemet, türelmetlenségemet, indulataimat – bűneimet.

Ő adott mellém olyan férjet, aki mindenben segítőtársam, aki a jó és rossz napokban egyaránt kitartott mellettem.

Ő küldött angyalokat családtagok, barátok formájában, akik mellénk álltak az elviselhetetlennek tűnő csalódásainkban, fájdalmainkban, és akik Isten szeretetével bátorítottak a reménytelennek tűnő helyzetekben.
Ő tudja, hogy meddig nem betegedhet le az „egyszem” dajka nénink, és a „kétszem” óvónénink, vagy mikor van itt az ideje, hogy kapjunk egy óvodatitkárt, aki egy nagy hiányt pótol, vagy mikor üzennek nekünk, hogy alkalmazhatunk még egy óvónőt ajándék pénzből.

Ő ad nyitott ajtókat az ügyintézésekhez, szaktudást a könyveléshez, eligazodást a sűrű sötét törvények rengetegének erdejében.

Ő indítja az embereket, hogy imádkozzanak ezért a szolgálatért, Ő rendeli ki a segítőket, akik kitakarítják az imaházat a rendezvények után, akik kérés nélkül kigyomlálják a kertet, akik önzetlenül besegítenek a pénzügyi, bankos ügyeink intézésébe, akik támogatják az óvodát játékokkal, (ezek folyamatos javításával), bútorokkal, anyagiakkal; akik számítógépes, közgazdasági vagy fejlesztő-pedagódusi ismereteikkel járulnak hozzá az evangélium terjedéséhez.

Képtelen lennék mindent felsorolni, és ezt így összeszervezni, de Istent dicsőítjük azért, hogy Ő ezt kegyelméből megteszi!

„nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra…” II. Kor.4,18
„mert hitben járunk, nem látásban…” II.Kor.5,7
„az igaz ember hitből fog élni…” Gal.3,11
Ezek a legutóbbi üzenetek, amiket kaptam Istentől. Így nézek elébe a már látható (és még nem látható) nehézségeknek, kérdéseknek,( pl az óvoda-építésnek is).
Ezt kívánom Nektek is!

Áldott legyen mindezekért az ő neve!