Feketén-fehéren...

A minap egy szerény kivitelű, de annál gazdagabb tartalmú iromány került a postaládánkba. Amolyan "szórólapként" dobták be, egyszerű volt, mégis kitűnt a többi közül.

A5-ös formátumú, mindkét oldalon teleírt, mégis tetszetős, a lényegi szöveg kiemelésével pedig könnyen átolvasható volt. A címe ennek az irománynak ez volt: "Az örökkévalóságról" Életünk legfontosabb kérdését - az örökélet kérdését - tárgyalta. Leírta nekünk az Úr Jézus szavait, amit Nikodémusnak mondott, és a végén egy rövid imára is buzdított, hogy mondd ki: Jézus az én Uram, Jézus az én Megváltóm, Jézus az én gyógyítóm.

Szokatlan ez a mai színes világunkban. Amiben persze nem az a baj, hogy színes, hanem hogy túlbonyolított. Az információk halmaza között pedig elvész a lényeg!

Arra gondoltam, hogy milyen sokszor így csomagolom az evangéliumot: bonyolultan, különféle taktikák, burkolt utalások, esetleg kultúrált megjelenés mögé. Pedig az evangélium nagyon egyszerű! Isten úgy "szerkesztette" az ő "kiadványát", hogy minden ember el tudja olvasni! Feketén-fehéren - egyértelműen, egyszerűen - mégis mindent elmondott.

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

Istenem, segíts, hogy életemmel ne elrejtsem, hanem megmutassam az igazi kincset!