Híre terjedt a ti Istenbe vetett hiteteknek...

Tizenöt évvel ezelőtt Isten elküldött hozzám egy fiatalasszonyt, és megüzente vele, hogy szeret. Akkor ezen nagyon elcsodálkoztam, azóta azonban sokszor megbizonyosodtam arról, hogy a tolmács pontosan adta át az Úr szavait.

Nem is erről akarok most szólni, hanem arról, hogy még mivel lepett meg engem akkor az ifjú hölgy. Igen, avval, hogy kérdésemre – hol laktok, hogyan éltek – azt felelte, megvan mindenünk, sőt, több is, mint amire szükségünk van. Ilyet – Magyarországon, a panaszkodás hazájában, főleg fiataloktól – még sose hallottam. Bevallom: azóta se túl sokszor.

Engem nagyon érdekel mások élete, szívesen tanulok belőlük, mesélek, vagy írok a követendőkről. Néhányan meghallgatnak, talán megpróbálják követni is a jót.

Visszatérve a Nagy Üzenetközvetítőmre, neki és a családjának valóban megvan mindene: a szeretet, a gyermekáldás, ráadás még a vendégszerető ház, meg a kocsi és sok egyéb. Ami eléggé meglepő, egy fizetésből élnek, annak is legalább a tizedét, azaz tíz százalékát (!) az Úrnak adják. Jó kedvvel.

Nincsen ez másképp (hadd nevezzem így) Á.-éknál sem. Róluk is mondta talán Péter apostol: ragasszatok jó cselekedetet hitetek mellé, a mellé meg tudományt. Á. „csak” két gyermeket nevel, egy kicsit, meg egy picit. Főiskolai tanulmányokat folytat, az utolsó évet fejezi be. Nem is akárhogyan. Közben a házuk is felépült.
A.-ék családja is bibliaolvasó, templomjáró, imádságos életű, nekik is megvan mindenük. Apuka, anyuka felelős munkakört tölt be, három kisgyermekük él a több és több tudást, magasabb képzettséget szerezni akarás légkörében. Mindkét szülő dolgozik tehát, tanul és továbbtanul. Természetesen zokszó nélkül, akárcsak a környezetük: lelki testvéreik.

J. életét is megfigyeltem. Több állást betöltő férje, három gyermeke van. Közöttük kamaszodók is. „Kis gyerek kis gond...” J. az egyetem után sorban tett le szakvizsgákat, kiemelkedő szorgalommal és szaktudással végzi a munkáját, maga vezeti a háztartását, és azon túl rengeteg időt áldoz a különböző – szeretetből fakadó – szolgálatokra.

– Hogy bírja, hogy bírják? – kérdezik néha bámulattal. Mosolyogva, meg imádkozva...

– Ja, úgy könnyű, – jegyzi meg valaki, aki elsétál az új imaház előtt.

I. . gyermekei már nagyok. A szűk család héttagú. A szülők dolgoznak, a gyerekek tanulnak. Nem akármilyen eredménnyel. Három leány már diplomás. Ifjú értelmiségiek. Anyuka közalkalmazott, és mert a családszervezés és a munka után még van felesleges energiája, megtervezte a mintegy száznegyvenmilliós imaházat. Tanár férje vezette a munkálatokat. A házaspár természetesen egyéb szolgálatot is végez, meg szeretne többet is.
Idős szentekről is szoktam írni. E., az egyik drága nagymama – unokái szárnyra eresztése után – édesanyját vigyázza éjjel-nappal, féltő szeretettel. Egy gyönyörű élet vége-felé áldozza fel minden óráját az idős asszony ápolásának. Nem tudna mást tenni, más lenni. Szívéből szól Isten: a szeretet. Visszhangja a gyerekeiben kél. Zs. dédi se túl fiatal. Bottal jár, úgy is nehezen. Olyankor azonban nem fáj a lába (máskor se panaszkodik miatta), amikor négy kiló lisztből készíti a kiflicskéket, pogácsákat, gyúrja a legfinomabb tésztákat a közel tucatnyi, nagyi-sütire éhes szájnak. Közben – gondolom – énekel, vagy hosszú verseket mond. Úgy szokta... Az se mindennapi, hogy valaki dédnagypapa korában napi tizenkét órákat dolgozzék. Pedig, amikor utoljára megfigyeltem, éppen azt tette, péntek-szombat-vasárnap szinte éjjel-nappal tanított. És milyen gyönyörű magyar nyelven, micsoda szókincs birtokában, milyen kulturáltan, agyhoz, lélekhez szólóan! Utána röpke hálafohász az Úrnak, és kuplung, sebváltó, gáz. G. nekiindul a nagy magyar Alföldnek. Csak a dereka és a lába öregszik, az agya, meg a szíve Jézusé...

Csak néhány pillanatfelvételt rögzítettem. Bocsánat, hogy nem tablót állítok össze, de egy-egy pár mondatból sokszor egész életekre lehet következtetni. Kiderül belőlük, hogy vannak, akik sokat vállalnak és el is végzik a feladataikat. Közben pedig kiegyensúlyozottak, sőt, boldogok. Semmi depresszió, életuntság, lelki nyavalya. És csak annyi az egész titka, hogy Isten közegében élnek, Jézus velük. Velünk.

Más is megszerezheti a titok nyitját: a lányom, a barátnőm, a kollégám, a szomszédom.

Amikor így példálózom, az jut eszembe, nem idegen tollakkal ékeskedem-e, nem tolom-e ilyenkor előtérbe a saját személyemet. Néha nem, máskor igen, akkor kapok is érte egy kis orrba vágást. Nem csak szóból ért az ember. Különben is: a szelídek öröklik a földet.