Teológiai élmények

Legelőször arról szeretnék pár gondolatot írni, hogy hogyan jutottam (juthattam) ennek a sokatmondó szónak a közelébe, hogy „teológia”.

Megtérésem után nagyon sok minden a helyére került. Elhagytam bűnöket (Halleluja!) –ezt azóta is próbálom gyakorolni -, kezdetem felhagyni a felesleges álmaim kergetésével, kutatásaival, így azzal, hogy diplomát szerezzek. Természetesen nem a diploma ellen „hadakoztam”, hanem azzal a képzelettel, hogy attól boldogabb lesz az ember. Azóta tudom, hogy a szív sokkal magasabb rendű, mint az ész. (Ezt nem a biológiai ismereteimre alapozom.)

Már a felvételi vizsga is más volt, mint amikor az ember „ilyen helyeken jár”. A rideg, ideges légkör helyett, inkább barátságos, közvetlen, bátorító hangulatokra emlékszem vissza.

Azonban az első, legkedvesebb élményem mégis az volt, amikor az első napon dr. Komesz Mátyás tanár úr kijött az iskola épületéből és szélesre tárt karokkal és még szélesebb mosollyal fogadott minket. (A tanár úrról egy gondolat: valamelyik budapesti baptista gyülekezet tagja.)

Nagyon szívesen emlékszem vissza dr. Kováts György lendületes és felemelő óráira (Újszövetségi bevezetés, Evangelizáció, Lelkigondozás). Még manapság is megdöbbent a főigazgató Paul Gracza alázata, közvetlensége, szeretete, amikor a folyosón összetalálkozva kicsit törve a magyart megkérdezi: „Miklós, hogy vagy, mi van Kecskeméten?”. És tudom, hogy a kérdése nem csupán formalitás.

De nem szeretném sorolni a tanárok neveit és pozitívumait, mert az egész Követ csupán azzal telne be, inkább szeretnék pár sort írni az iskola légköréről. Utánozhatatlan. Amikor Isten mélységei, bölcsességei, és szeretete egy vidám, közvetlen légkörrel párosul, az tényleg utánozhatatlan. Hangos nevetések, jó beszélgetések színhelye is ez az iskola. Jó kapcsolatok, barátságok szövődnek, jó látások alakulnak ki.

Természetesen, mint itt a földi „mélységekben” itt az iskolában is vannak „árnyékoló” tényezők: osztálytársak elvesztése, határidők, uv csekkek, lehetetlen(nek tűnő) vizsgák.

De milyen is legyen egy iskola?!

Befejezésül annyit, hogy örülök annak, hogy pár gondolat erejéig ízelítőt nyújthattam ebből a remek helyből és, hogy magasztalhatom ezért is (és a sok csodáért, amit itt átélhettem) a Drága Mennyei Atyámat.