Vojkovics Gyöngyi: Vételár

Bilincsben, láncra verten éltem.
Cipeltem súlyos terheket.
A világ kihasznált engem.
Nem szőttem rózsás terveket.
Sokan átléptek csak rajtam,
volt, aki bátran belém rúgott.
Hazug szemek tükrébe néztem,
fülem hamis beszédtől zúgott.
A világ rabszolgája voltam,
ide-oda lökdöstek kezek.
Az idők alatt minden rám rakódott,
A világ beszennyezett.
Elfáradtam és kiégtem,
nem volt semmi örömöm.
Nem kellettem és nem volt már kiút:
Belém a halál költözött.
S íme, jött egy Fényes Király.
Így kiáltott: „Megveszem!
Mi az ára, legyen bármi,
Nekem kell ő, kifizetem!
Mindegy mennyi a szenny rajta,
mindegy mik a terhei.
Nem számít, hogy mit tett eddig,
hogy piszkosak a kezei.
Nem tekintek bűneire,
minden terhe kell nekem!
Szeretem őt, azt akarom,
legyen ő a jegyesem!”
„Nem eladó!„  – szólt a világ!
Láthatod, hogy kell nekem!”
„Engedd őt el, itt vagyok Én,
odaadom életem!”
A világ rútul felkacagott,
tetszett neki ez az ár!
Elmehettem, mert énértem
kereszten halt a Király!

 

A világ ranszplgájaként