A baptisták az 1910-es években betelepüléssel kerültek Kecskemétre. A tanyavilágba települt baptisták éveken át Méntelken tartották összejöveteleiket. 1919-től egy középiskolai tanár, Kristóf Domokos vezetésével rendszeres összejöveteleket tartottak egy városszéli magánházban. Kristóf Domokos evangéliumi cikkeket írt a Kecskeméti Lapokba, a Magyar Alföld című újságba és a Békehirnökbe. Az ő írásaiból tudjuk, hogy Kecskeméten 1912 óta tartottak baptista istentiszteleteket. 1920 áprilisában "vette először a kenyeret és a poharat Jézus megtört testének és kiontott vérének emlékezetére" a négy tagú gyülekezet.
Noha 1912-ben az albertirsai gyülekezet nagy előadást rendezett a városban, a missziómunka nyolc évvel később is csak kezdeti állapotban volt. Összejöveteleiket csupán néhány érdeklődő városbeli személy látogatta. A gyülekezet még évtizedekig rászorult a környékbeli hittestvérek támogatására. Kristóf Domokos Budapestre költözése után 1920-1995-ig (néhány év kivételével) az Orgoványi Baptista Gyülekezet leánygyülekezete volt a kecskeméti közösség. Az orgoványi körzet lelkipásztorai látták el, illetve szervezték ennek a gyülekezetnek is az igehirdetői és minden más, szükséges szolgálatát.
Az Orgoványi Körzetnek - így a kecskeméti gyülekezetnek is - 1920-1995 között hat lelkipásztora volt:
- Bán Gábor 1920-1935,
- Lőrincz Imre 1938-1965,
- Almási Mihály 1966-1969 és 1986-1987,
- Láng Mátyás 1970-1973,
- Lukács Gyula 1973-1986,
- Plank József 1988-1995 között.
Szolgálatuk alatt az orgoványi gyülekezet növekedett, Kecskeméten viszont kevés eredmény mutatkozott. Még 1966-ban sem haladta meg a gyülekezet létszáma a 10 főt. Mivel a gyülekezet pásztorai - Lőrincz Imre kivételével - nem Kecskeméten laktak, kezdettől kiemelkedő jelentőségű szolgálatot végeztek a gyülekezet helyi vezetői és lelki munkásai, valamint kecskeméti középiskolai éveiben (1946-1949) Mészáros Kálmán, aki gyakran hirdette az igét, helyettesítve a távollevő lelkipásztort. Az 1950-60 -as években a közös énekek vezetését Lőrincz Lukács, a későbbi orvos mellett Nagy Nándor tanítóképzős orgoványi fiatal végezte. A gyülekezet helyi vezetője volt 1966-1988 között Kémeri György volt lelkipásztor és 1988-1992 között Fekete László nyugalmazott lelkipásztor. 1992-től ezt a tisztet dr. Ficsór Ervin gyülekezeti vén tölti be.
A városban az első bemerítést Lőrincz Imre 1947-es Kecskemétre költözését követően, 1948-ban tartották ünnepélyes felvonulással a városi fürdőben. Az istentiszteleti alkalom a Reál Gimnázium (ma Katona József Gimnázium) dísztermében volt, melyet Mészáros Kálmán gimnazista kért el igazgatójától e kiemelkedő alkalomra. A kilenc fehérruhás közül három kecskeméti, négy szanki, kettő tiszaugi volt. Az iskolától a gőzfürdőig (ami akkor a színház szomszédságában volt) a soltvadkerti fúvósok vezetésével vonult a kis gyülekezet és az érdeklődők, köztük a Reál Gimnázium igazgatója, Mészáros Kálmán osztályfőnöke és néhány osztálytársa. Kecskemét történetének első hitvalló bemerítésének és a város központjában a felvonulás hivatalos engedélyezését dr. Király Ferenc testvér - a Városi Tanács dolgozója - eszközölte ki a rendőrkapitányságon.
1948-1955 között Lőrincz Imre lelkipásztor testvér Kecskemétről járta az orgoványi körzet gyülekezeteit, munkája a következőképpen oszlott meg: A hónap első vasárnapján Orgovány l. gyülekezetben, második vasárnapján Orgovány ll. gyülekezetben, harmadik vasárnapján Kecskeméten, negyedik vasárnapján Szankon szolgált. Szolgálatának 18 éve alatt 90 személy lett bemerítve, ebből 7 személy volt Kecskeméti.
1955-1965 között Lőrincz Imre vezetésével Kecskemét, Nagykőrös, Ladánybene, Bugac, Szank, Tizsaug önálló körzet lett, Orgoványra pedig Gerzsenyi Sándort hívták meg lelkipásztornak. A kecskeméti gyülekezet növekedését - néhány kivétellel - továbbra is a vidékről beköltöző hívők, illetve már azok gyermekei jelentették. A 70-es évektől főként baptista értelmiségiek (orvosok, mérnökök, pedagógusok) költöztek Kecskemétre.