„Menjetek ki, hívjátok el! Menj ki és hozd be!”

„Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre! A szolgák ki is mentek az utakra, összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel.” Máté 22,9-10

„Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat! A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat.” Lukács 14,21-24

Drága Gyülekezet, kedves Testvérek!

Talán sokan felkapjátok a fejeteket a fenti cím és igék láttán. Ugye viccnek szántad ezt az igét mostanra?  Hova menjünk ki, miközben hetek óta kérés szinte parancs: „maradj otthon!” Aztán hova hívjuk azokat, akikhez el sem mehetünk, mikor zárva vannak templomaink „a lakodalmas házak”?

Furcsa jelenségnek vagyunk a tanúi. Amíg nyitva voltak a templomok kevésbé voltak nyitva a szívek. Most a járvány és félelem miatt nyílnak a szívek és zárva vannak a templomok. Úgy gondolom aktuális Jézus példázata a mostani időben is. Az eredeti nyelven íródott szövegben a király útkereszteződésekhez, útvégekhez küldi a szolgáit. Emberekhez, akik nehéz döntések, választás előtt állnak. Emberekhez, akik lehetőségeik végére jutottak. Egyre több ilyen ember van és lesz körülöttünk. A kérdés az, vajon lesz aki elhívja, behozza őket? Lehet vissza kérdezel, de hova hívjam zárva a templom. Hívd fel telefonon, kérdezd meg, hogy van? Hívd el a vasárnapi istentiszteletre. Oszd meg a linket. Ilyen könnyen soha nem tudott eljönni. Egy kattintás és már „benn” is van. Oszd meg vele a hitedet, mond el ki ad neked erőt, ki veszi el a félelmeidet. Légy gyors és bátor! A mostani kegyelmi idő nem sokáig tart! Ne engedd, hogy megtévesszenek a számok az istentiszteleteink nézettsége. A mi igazi missziós mezőnk azok, akiket Isten ránk bízott, nem hívő rokonaink, barátaink, ismerőseink – nem a hívők azon tömege, akik innen is lelki táplálékhoz jutnak.

Isten azt szeretné, ha nem megtörve, lerongyolódva, hanem győztesen „zsákmánnyal” térne vissza egyháza a mostani helyzetből!

„Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki. Úgy örülnek színed előtt, ahogyan aratáskor szoktak örülni; ahogyan vigadni szoktak, akiknek zsákmányt osztanak.” Ézsaiás 9,2

Mike Sámuel