forrás : www.antikvarium.hu
"Azt a már több mint 2500 éves lelki küzdelmet, ami a jelképes Babilon és Jeruzsálem között folyik, észrevehető módon egyes jellegzetes tendenciák jellemzik, melyek mint valami hegyvonulat a maga fel-le vonalával a “nemzetek korszaká”-n vonulnak végig és egyre inkább a végidők jeleit mutatják. És amint azt a Babilon városnév is elárulja (Babilon = zűrzavar), itt végső soron az ősellenség, az ős-zavarkeltő démoni stratégiájáról van szó, mellyel majd a látható messiási királyság felállítása ellen tör. Két jellemző fegyvere van, amit ebbe az elkeseredett lelki harcba bevet; ezekkel először Izrael került szembe, ma pedig a Gyülekezet.
Ez a két fegyver a szekularizálódás (elvilágiasodás) és a szinkretizmus (különféle vallásos nézetek felszínes összehangolása). A lassú, de folytonosan előrehaladó belső aláaknázás taktikája, valamint új világnézetek, életszemléletek és vallási formák beszivárgása sokkal nagyobb veszélyt jelentett Izrael számára, mint a nyílt élet-halál harc. És pontosan így van ez ma is az Úr Jézus Gyülekezetével kapcsolatban.
Az előttünk fekvő könyv ebből a széles skálájú harci taktikából egyet emel ki, hogy a Szentírás világosságában megvizsgálja azt, és az olvasóknak segítsen egy világos határvonalat húzni e területen. A szellemi zenéről lesz ugyanis szó, szűkebb értelemben arról a szellemi dalkincsről, amely a Szentírás szempontjából is jelentős helyet foglal el az istentiszteleti alkalmakon. A kérdés az, létezik-e valóban egy olyan veszélytelen közömbös álláspont a lelki énekek és lelki zene területén - ahogy azt ma sokan gondolják -, aminek következtében a zenébe is bevihető “a cél szentesíti az eszközt” elve, és ezért hozzáidomulhatunk a világi zene hatalmas hódító erejéhez anélkül, hogy bele ne sodródnánk a modern démoni erők hatalmába?"
forrás : www.igemorzsa.hu