A gyülekezetnek szüksége lett volna már egy gyülekezeti helyiségre, amely nagyobb létszámú hallgatóság befogadására is alkalmas. Az önálló imaház megnyitására azonban 1972-ig várni kellett.
A Kecskeméti Baptista Gyülekezet évtizedekig szórvány jellegű volt, az istentiszteleteiket családi házaknál tartották. Kezdetben a Váradi nővérek Hegedűs közben lévő lakásán gyűltek össze, később egy-egy háznál, különböző helyszíneken. Az 1948. évi első bemerítést követően egy ideig a pünkösdi gyülekezet adott helyet a Máriavárosban, ezt követően 1958-ig Lőrincz Imre lelkipásztorék lakásán alakítottak ki imatermet, 1958-61-ig a Toldi u. 8. szám alatt béreltek helyiséget. 1962-től ismét Lőrincz Imre testvérék lakásán talált otthont a kicsi gyülekezet. 1969-70-ben Békési bácsiék adtak helyet, 1970-72-ben özv. Lőrincz Imréné lakásán gyűltek össze. Az 1972-ben megnyitott Kaszap utcai imaház családi házból lett átalakítva. Ennek a munkának a fő motorja Láng Mátyás lelkipásztor volt. Ő volt az anyagbeszerző és a mindenes. A lakást a helyi és az orgoványi gyülekezet közös áldozatvállalással vásárolta meg. Láng Mátyás a következőképpen emlékezik vissza az első kecskeméti imaház megvételének körülményeire:
Az itteni gyülekezet a hetvenes évek elején az orgoványi körzet majdnem legkisebb gyülekezete volt. Alkalmanként hatan-nyolcan jöttünk össze Békési testvérék házánál vagy Lőrincz néni lakásán. Emberileg semmi sem indokolta, hogy imaház létesítésére gondoljunk. Az idők és alkalmak az Atya hatalmában voltak akkor is, amikor bátorított Igével: "Nékem sok népem van ebben a városban". Kecskeméten járva egy idős bácsinak is bizonyságot tettem, aki megemlítette, hogy van egy eladó kétszobás, tornyos házrésze Kecskemét szívében. Ezt vettük meg üres zsebbel. Az Úr azonban gondoskodott rólunk, mint népe mannájáról, a kellő időben, kellő mértékben. Ezt megelőzően is többször megpróbálta hitünket: a megvétel engedélyezése olyan objektumra, amit istentiszteleti célra szántunk olyan helyen, ahol előtte nem volt imaház, abban az időben nem volt lehetséges. Az eladó is jobb ajánlatot kapott, s kijelentette, hogy "nem adjuk ezeknek a buddhistáknak". Az Úr azonban ezúton is bátorított a Zakariás 2:5-tel: "Én pedig, szól az Úr, tűzfal leszek körülötte, és megdicsőítem magam benne." És megtette. Bizonyára tovább is megteszi, mert Ő hű marad.
A Kaszap utcai imaházból - városrendezési okokból - 1988-ban egy Vágó utcai családi házba költözött a gyülekezet. Ennek az épületnek az alkalmasságára Mónus Dániel érzett rá, aki 1987-88-ban a lelkész nélkül maradt gyülekezet ügyintéző pásztora volt. Isten kegyelméből belaktuk, az utcafronton a két szobát egybenyitottuk, az udvart parkosítottuk, az omladozó kerítést rendbe tettük, bemerítőmedencét építettünk, a belső felújítást elvégeztük, majd 1996-tól gyors léptekben kinőttük. Egészen 2002. májusig használta a gyülekezet ezt a házat, amikor is átköltözhettünk az új imaház alagsorába.