„Mily kedvesek a te hajlékaid, ó, Seregek Ura! Sóvárog, sőt eleped a lelkem az Úr udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez. Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahova fiókáit helyezi oltáraidnál, Seregek Ura, királyom és Istenem! Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged!” (84.Zsoltár 2-5)
Drága Gyülekezet!
Hosszú és hideg tavaszunk volt. Ezért döbbenetes látni ahogy az elmúlt néhány napban valósággal berobbant a természet. Két hét alatt árnyékot adó erdő lett a csupasz arborétumból :-) Ha nem lett volna járvány talán soha nem követtem volna nyomon a természet napi változását. Az élet utat tör magának a járvány ellenére…
Múlt vasárnap megnyithattuk imaházunkat az „analóg” istentiszteletek előtt, szabály követően, regisztrációhoz kötötten, de elindultunk. Talán úgy vagyunk, mint a beteg, aki sokat volt betegágyán. Elgémberedett tagokkal. Szokatlan a kinti erős napfény, a meleg, a madarak éneke, a harsányzöld, az illatok… Mégis tudjuk, hogy ki kell jönni hisz vár az élet, kapcsolataink, a testvéri közösség, el kell hagyni a félelem és talán a „kényelem” ágyait is.
A fenti zsoltártöredékkel imádkozom értetek s magamért. Ó, Istenem! Legyen kiteljesedő valósággá minden szava gyülekezetünkben!
Ne felejtsetek el regisztrálni :-)
Mike Sámuel